A technológiai fejlődés és a poszthumanizmus kapcsolata korunk egyik legsúlyosabb filozófiai dilemmája. Francis Fukuyama már évtizedekkel ezelőtt figyelmeztetett: az emberi természet technológiai átalakítása alapjaiban rengetheti meg társadalmi berendezkedésünket. A konzervatív gondolkodás számára különösen fontos kérdés, hol húzódnak a technológiai beavatkozás határai az emberi lét vonatkozásában.
A poszthumanizmus nem pusztán elméleti konstrukció, hanem egyre inkább kézzelfogható valóság. Az emberi képességek mesterséges fokozása, a génmódosítás és a mesterséges intelligencia fejlődése átírhatja az emberi természetről alkotott évezredes felfogásunkat. „A technológia önmagában semleges, de alkalmazása soha nem az” – fogalmazott Fukuyama. A nemzeti szuverenitás szempontjából is megkerülhetetlen kérdés, hogyan szabályozzuk e technológiákat, hiszen aki ezeket uralja, civilizációs előnyre tehet szert. Magyarország számára is stratégiai jelentőségű, hogy megtalálja az egyensúlyt az innovációban való részvétel és a hagyományos értékek védelme között.
A konzervatív politikai filozófia nem a fejlődés ellen, hanem annak bölcs keretek közé szorítása mellett érvel. Ahogy Roger Scruton is hangsúlyozta: „Az emberi méltóság védelme nem opcionális, hanem kötelességünk.” A jövő nagy kérdése, képesek leszünk-e technológiai fejlődésünket olyan mederben tartani, amely nem számolja fel emberségünk lényegi vonásait.
