A kínai földalatti katolikusok helyzete egyre aggasztóbb képet mutat napjainkban. A kommunista rezsim által nem elismert, Rómához hű közösségek tagjai folyamatos megfigyelés, zaklatás és letartóztatások árnyékában élik mindennapjaikat. Különösen drámai Li püspök esete, akit tavaly decemberben hurcoltak el ismeretlen helyre, s azóta sincs hír hollétéről.
A Kínai Népköztársaság vallásügyi hivatala csak a „hazafias” egyházi szervezeteket ismeri el, melyek lojalitást esküdnek a pártnak. „A hívő kínaiak szívében azonban Krisztus áll az első helyen, nem a párt” – nyilatkozta egy névtelenséget kérő shanghai katolikus. A 2018-as vatikáni-kínai megállapodás ellenére a helyzet tovább romlott, különösen a fiatalok hitoktatása vált veszélyessé.
A földalatti egyház mégis növekszik. Titkos misék magánlakásokban, rejtett imacsoportok, kézről-kézre adott katekizmusok jelzik az élő hitet. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nemrég szolidaritásáról biztosította szenvedő kínai testvéreit. A történelem ismétli önmagát: ahogy egykor hazánkban, most Kínában érvényes Tertullianus ősi bölcsessége – „a vértanúk vére az egyház magvetése”. A hit túléli az üldöztetést, s talán épp a szenvedésben tisztul meg és erősödik igazán.
