A magyar repüléstörténet legsötétebb napjai közé tartozik az 1975. január 30-i borzalmas tragédia, amikor a Malév 240-es járata lezuhant a Libanoni-hegységben. Negyvenhat honfitársunk veszítette életét a ködbe burkolózó körülmények között. Kulturális emlékezetünk sajátos vakfoltja ez a katasztrófa, amely mind a mai napig megválaszolatlan kérdéseket hordoz magában.
A Malév Tu-154-es repülőgépe Bejrútból tartott hazafelé, amikor a közel-keleti feszültségekkel terhelt légtérben nyoma veszett. A hivatalos vizsgálatok szerint navigációs hiba történt, ám számos kutató és szakértő megkérdőjelezte ezt az álláspontot. Ahogy Németh László, nyugalmazott repülésbiztonsági szakértő fogalmazott: „A hidegháborús politikai környezet árnyékot vetett a valódi tények feltárására. Máig nem tudjuk, pontosan mi történt azon a végzetes éjszakán.„
Az áldozatok családjai évtizedeken át küzdöttek az igazság feltárásáért, miközben a magyar társadalom kollektív emlékezetében elhalványult a tragédia. A keresztény hagyományaink szerint azonban kötelességünk emlékezni az eltávozottakra, nem engedhetjük, hogy feledésbe merüljön szenvedésük és elvesztésük fájdalma. Az emlékezés egyben tisztelgés az áldozatok előtt és a család közösségének erősítése.
Kulturális örökségünk részét képezi ez a tragédia, amely tanulságot hordoz a jelen számára is. Ahogy Kovács Mária, a Malév-emlékezet Alapítvány vezetője mondja: „Nem csupán egy repülőgép-katasztrófa ez, hanem nemzeti tragédiánk, amelynek méltó helye van történelmi emlékezetünkben.” Hagyományaink és értékeink megőrzésében fontos szerepet játszik a múlt eseményeinek őszinte feltárása és átörökítése következő generációinknak.
A Malév 240-es járatának története figyelmeztet bennünket a múlt feldolgozásának fontosságára és arra, hogy az emlékezés nem csupán személyes, hanem közösségi felelősség is. Nemzeti identitásunk részét képezik ezek a nehéz pillanatok éppúgy, mint dicső tetteink és eredményeink.