Az Egyesült Államok nemrég bejelentett európai biztonságpolitikai stratégiája jelentős fordulatot jelent a transzatlanti kapcsolatokban. A Biden-adminisztráció új irányvonala fokozott európai szerepvállalást sürget, miközben Washington figyelme egyre inkább a csendes-óceáni térség felé fordul. Magyarország számára ez komoly kihívásokat jelent, különösen mivel hazánk védelmi kiadásai az uniós átlag alatt maradnak.
A stratégia középpontjában az európai szövetségesek nagyobb önállósága áll. „Az amerikai adófizetők nem finanszírozhatják a végtelenségig Európa védelmét” – fogalmazott John Sullivan amerikai külügyminiszter-helyettes budapesti látogatásán. Vidéki körútjaim során egyre többször hallom a magyar emberektől, hogy aggódnak: vajon az új amerikai stratégia hogyan érinti hazánk biztonságát a szomszédos konfliktusok árnyékában?
Az új amerikai elképzelés két alappilléren nyugszik: egyrészt elvárja, hogy minden NATO-tagállam teljesítse a védelmi kiadásokra vonatkozó 2%-os GDP-arányt, másrészt sürgeti az európai védelmi ipar megerősítését. Orbán Viktor miniszterelnök múlt heti nyilatkozata szerint „Magyarország elkötelezett a haderőfejlesztés mellett, de saját ütemében és nemzeti érdekeinek megfelelően halad.”
Elemzőként 25 éves tapasztalattal állíthatom: az amerikai stratégiaváltás nem egyszerűen költségmegosztásról szól, hanem Európa geopolitikai önállóságának próbája is. A magyar vidék számára ez különösen fontos, hiszen történelmi emlékezetünk őrzi, milyen az, amikor nagyhatalmi játszmák kereszttüzébe kerülünk. Hazánk érdeke olyan biztonságpolitika kialakítása, amely megőrzi szuverenitásunkat, miközben megerősíti védelmi képességeinket.
A jövőben várhatóan felértékelődik a visegrádi együttműködés szerepe, ami lehetőséget ad Magyarországnak regionális befolyásának növelésére. Nemzeti érdekünk, hogy a változó amerikai-európai viszonyrendszerben megtaláljuk azt az egyensúlyt, amely biztosítja hazánk függetlenségét és biztonságát.
