Az emberi természet és test technológiai optimalizálása egyre sürgetőbb etikai kérdéseket vet fel. O. Carter Snead jogászprofesszor, a Notre Dame Egyetem De Nicola Bioetikai Központjának igazgatója szerint a transzhumanista törekvések alapvetően félreértelmezik az emberi lét lényegét. Snead a közelmúltban kifejtette, hogy az emberi személyt nem redukálhatjuk pusztán akarat és gondolkodás hordozójává, amely egy optimalizálható fizikai testben létezik.
A bioetikai kérdések komplexitása abban rejlik, hogy a tudomány technikai lehetőségei gyakran megelőzik társadalmi és etikai reflexiónkat. „Az ember elsősorban megtestesült lény, akinek identitása elválaszthatatlan testi valóságától és kapcsolataitól” – hangsúlyozza Snead. Ez az antropológiai megközelítés éles ellentétben áll a transzhumanizmus azon felfogásával, amely szerint testünk csupán eszköz, amelyet tetszőlegesen átalakíthatunk vagy akár le is cserélhetünk. A konzervatív bioetikai gondolkodás ezzel szemben a test ajándék jellegét és integritását hangsúlyozza.
A reprodukciós technológiák terjedése különösen érzékeny területet jelent. Snead szerint a mesterséges reprodukciós technológiák, bár orvosi szempontból innovatívak, gyakran figyelmen kívül hagyják az emberi kapcsolatok és kötelékek jelentőségét. „A gyermek nem projekt vagy termék, hanem ajándék” – fogalmaz Snead, utalva arra, hogy a reprodukciós technológiák könnyen eszközjellegűvé tehetik az emberi életet. A professzor álláspontja szerint bioetikai kérdésekben nem elegendő pusztán a technológiai lehetőségekre vagy egyéni vágyakra koncentrálni.
A transzhumanizmus 2024-ben is központi kérdés marad a bioetikai diskurzusban. A genetikai módosítás, a mesterséges intelligencia és a kiterjesztett valóság mind olyan területek, amelyek alapvető antropológiai kérdéseket vetnek fel. Snead munkássága arra figyelmeztet, hogy technológiai fejlődésünk iránya nem lehet független attól, hogyan értelmezzük az emberi természetet és méltóságot a folyamatosan változó technológiai környezetben.
