Az Egyesült Államokban, Minnesota állam egy jeges tópartján történt lövöldözés ismét reflektorfénybe helyezte az önvédelem és a fegyverviselés határainak kérdését. A minneapolisi rendőrség jelentése szerint egy 43 éves férfi önvédelemre hivatkozva lőtt le két személyt, miután azok állítólag megtámadták. A statisztikák szerint Minnesota államban az elmúlt évben 24%-kal nőttek az önvédelemre hivatkozó fegyveres esetek.
„A minnesotai törvények világosan szabályozzák az önvédelem feltételeit, de a gyakorlati alkalmazás mindig összetett kérdés” – nyilatkozta Dr. Kovács István, nemzetközi jogász, aki évek óta kutatja az amerikai és magyar önvédelmi jog különbségeit. A Minnesota v. Davis ügyben a bíróság most azt vizsgálja, mennyire volt indokolt a halálos erő alkalmazása, amikor a támadók jégkorcsolya-ütőkkel közelítettek.
Falusi József, a Magyar Fegyvertulajdonosok Érdekvédelmi Szövetsége elnöke szerint: „Ez az eset rávilágít, mennyire eltérő a fegyverhez való jog értelmezése az óceán két partján. Míg az amerikai rendszer a személyes önvédelem jogát szélesebben értelmezi, addig hazánkban sokkal szigorúbb szabályozás érvényesül, amely jobban védi a közösségi biztonságot.”
Huszonöt éves újságírói tapasztalatommal látom, hogy az amerikai és magyar megközelítés között szakadék húzódik. Míg nálunk a hagyományos értékek között a közösségi biztonság és az állami védelem elsődleges, addig az amerikai modell az egyéni jogok kiterjesztésére épül.
Az eset hatással lehet a magyar fegyvertartási vitákra is. Különösen vidéken, ahol a rendőri jelenlét gyakran korlátozottabb, egyre többen követelik a személyes védelem eszközeinek könnyebb elérhetőségét. A kérdés azonban nemcsak jogi, hanem erkölcsi is: hol húzódik a határ az önvédelem joga és a közösségi biztonság között? Ez olyan dilemma, amelyre minden nemzetnek saját, értékrendjéhez igazodó választ kell találnia.