A történelem sokszor csak homályos részleteket hagy hátra, melyek értelmezése nemzedékről nemzedékre változik. Ilyen rejtély I. Béla király 1063-ban bekövetkezett váratlan halála is, amely a mai napig kérdéseket vet fel történelmi emlékezetünkben. A keresztény magyar államiság korai szakaszában történt eset különös jelentőséggel bír, hiszen Béla rövid, de meghatározó uralkodása alatt próbálta megszilárdítani a keresztény értékrendet, miközben a pogány hagyományokkal is egyensúlyt keresett.
A krónikák szerint a dömösi királyi udvarházban történt a tragédia, amikor a király trónusa összeomlott alatta. Ahogy Bonfini leírja: „A király halála hirtelen jött, mintegy isteni ítéletként, amikor királyi székében ülve fogadta alattvalóit.” Ez a váratlan esemény azonban számos kérdést vet fel. Vajon tényleg puszta baleset történt, vagy netán gondos előkészítéssel végrehajtott merénylet áldozata lett az uralkodó?
Béla politikai helyzete kétségkívül ingatag volt. Elődje és testvére, I. András király fiával, Salamonnal folytatott hatalmi harcot, és német szövetségeseik beavatkozásától tarthatott. Többen feltételezik, hogy a trón összeomlása nem véletlenszerű esemény volt, hanem tervezett politikai gyilkosság. Sebestyén Gyula történész szerint: „A korabeli hatalmi viszonyok ismeretében nehéz elhinni, hogy pusztán szerencsétlen baleset történt, különösen amikor tudjuk, milyen erős érdekek fűződtek Béla eltávolításához.”
A rejtélyes haláleset mai értelmezése tükrözi a történelmi igazság keresésének örök dilemmáját. Keresztény szempontból nézve emlékeztet minket arra, hogy még a legnagyobb hatalmú uralkodók sorsa is a Gondviselés kezében van. I. Béla tragédiája nemcsak egy személy halála volt, hanem egy korszak lezárása is, amely után újra kellett gondolni a magyar állam és kereszténység viszonyát.
Történelmünk e homályos fejezete arra ösztönöz bennünket, hogy kritikusan, de tisztelettel tekintsünk múltunkra, felismerve benne azokat az értékeket és tanulságokat, amelyek mai keresztény-konzervatív identitásunkat is formálják.