Az emlékezés kötelességünk. Különösen igaz ez a Malenkiy Robot áldozataira, akiknek szenvedése sokáig elhallgatott fejezete volt történelmünknek. A kárpátaljai magyar és német közösségek tragédiája – amikor ártatlan civileket hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba – ma is fájdalmas örökségünk. A 2025-ös megemlékezések különös jelentőséggel bírnak, hiszen nyolc évtized távlatából tekintünk vissza a kollektív büntetés ezen embertelen formájára.
A kárpátaljai magyarság megemlékezésein idén is felelevenedik a szovjet katonák hamis ígérete: „málenkij robot”, vagyis „kis munka” – ami valójában évekig tartó rabszolgaságot jelentett szibériai táborokban. Ahogy Dupka György kárpátaljai történész fogalmaz: „A túlélők elbeszéléseiben visszhangzó fájdalom generációkon át öröklődik, emlékeztetőül arra, hogy a kollektív büntetés áldozatai emberek voltak, nem számok.”
A megemlékezések központi helyszíne 2025-ben is Szolyva lesz, ahol az egykori gyűjtőtábor helyén ma emlékpark áll. A márványtáblákra vésett nevek előtt fejet hajtva nemcsak az áldozatoknak, hanem a túlélőknek is tisztelgünk, akik hazatérve őrizték a magyar identitást egy olyan korban, amikor az életveszélyes volt. Különös hangsúlyt kap a keresztény megbocsátás eszméje, hiszen a múlttal való szembenézés csak az igazság feltárásával lehetséges.
A kultúra és az emlékezet összefonódása sajátos erőt ad ezeknek a megemlékezéseknek. Egyházi vezetők, történészek és a leszármazottak közösen imádkoznak az áldozatokért, miközben a fiatalabb generációk számára átörökítik a történelmi igazságot. Keresztény hitünk és nemzeti identitásunk így válik a gyógyulás és a továbbélés forrásává a tragédia évfordulóján.
