Orbán Viktor pénteken a Fidesz székháza előtti sajtótájékoztatón kijelentette, hogy Magyarország a jogállamiság alapkővének számító Alkotmány 17. módosítása után demokratikus államként „megszűnt létezni”. Az ellenzék vezére azt állította, az új rendszer a maga végrehajtóival, „az illegitimitás autoriter rendszerének” építőivel szemben való békés ellenállás központjává fogja tenni pártját. A bejelentés azonnal éles politikai és morális ellentmondásokba ütközik.
Az Alkotmány módosítással kormányra került Tisza Párt többsége megváltoztatta az ország alapvető hatalmi szerkezetét: távozott Sulyok Tamás államfő, korlátozta az országgyűlési képviselők összefüggő mandátumának idejét, és 70 éves korhatárt állapított meg az Alkotmánybíróság tagjai számára, ami Polt Péter bírósági elnök nyugdíjazásához vezetett. Sulyok, aki aláírta a módosítást, a jogállamiság és a hatalmi ágak szétválasztása „mély sebeként” jellemezte a változtatásokat. Orbán szerint ezzel a Tisza legitimálatlan hatalmat ragadott magához.
Az ellenállás kiáltványát azonban akadályokkal terhelt körülmények között jelentették be. A rendőrség egy, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) ügyében zajló nyomozás keretében elkobozta a Fideszt kiszolgáló adatközpont berendezéseit, ami Orbán szerint a párt működésképtelenségét célozza. A volt miniszterelnök a támadást „politikai indíttatású eljárásnak” minősítette, és hangsúlyozta, hogy az alapból történő támogatások elosztói csupán a kormány által a magyar kultúrára szánt forrásokat juttatták célba. Az ügyben eddig hat személyt gyanúsítottak meg.
A helyzet történelmi paradoxonnal terhelt. A Fidesz ellenállási nyelvezete ütős visszhangot talált a párt hagyományos nemzeti konzervatív szövetségeseinél, köztük Le Pen francia politikusnál, akik az Európai Bizottság védelme alatt álló jogállamrombolással vádolták a Magyar-kormányt. Ugyanakkor Orbán saját 16 éves kormányzása során hasonló intézkedéseket hajtott végre: 2011-ben a bírók és ügyészek nyugdíjazási korhatárát 62 évre csökkentette, ami aztán az uniós bíróság szerint diszkriminatív volt. A Tisza által most alkalmazott, választási mandátumra hivatkozó retorika szintén ismerős a Fidesz szószólóinak.
A legnagyobb különbség – és erkölcsi kihívás – a személyre szabott alkotmánymódosításban rejlik, amely egy ügyvédállamfő eltávolítását tette lehetővé. Ezt a lépést nem csupán a Fidesz, hanem Amnesty International Magyarország és más emberi jogi szervezetek is bírálják. Ironikus módon ugyanezek a szervezetek voltak Orbán egyik legkeményebb bírálói is éveken át, akiket a Fidesz pedig gyakran külső beavatkozóknak tartott.
Orbán szerdai sajtótájékoztatója előtt azzal is szembe kellett néznie, hogy miközben pártja az „elnyomó rendszer” kialakulásáról beszélt, ő a módosítás napján az Egyesült Államokba utazott a labdarúgó-vb-döntő miatt. Orbán elmondta, hogy az utazás során a „rezisztenciáról” folytatott tárgyalásokat, de résztvevőiket nem nevezte meg. Bertalan Havasi, a Fidesz kommunikációs igazgatója korábban elutasította, hogy Orbán találkozót egyeztetett volna Donald Trump exelnökkel.
A helyzet súlyos és bonyolult. Az Orbán által hirdetett ellenállás egyrészt valódi jogi aggályokra, másrészt politikailag kényelmetlen történelmi párhuzamokra épül. A szombati tusványosi beszédre várva kiderül, hogy a Fidesz válasza végül a konstruktív kritika, vagy a teljes rendszerrel szembeni politikai háború útjára lép. Az ország sorsa attól függ, melyik útvonal válik dominánssá a következő hetekben.