Az újságírás nem politikai hadviselés eszköze, és egy demokráciában az állam nem lehet lapkiadó. Az a kijelentés, miszerint a Mandiner „állami tulajdonba” kerülne és a kormány „meghatározná” annak tartalmát, messze túlmutat a jogszerű vagyon-visszacsatoláson. Ez a kommunista diktatúra nyelvén szól hozzánk, ahol a pártállam irányította a tollat. A Mandiner nem KEKVA-alapítványi vagyonként került az MCC-hez, hanem magánszemélytől vásárolták meg. Péter Magyar miniszterelnök fenyegetőzése egyértelműen a független, konzervatív hang elhallgattatását célozza. Ez nem törvényesség, hanem hatalmi önkény.
A vidéki Magyarország is jól ismeri ezt a módszert: a központi hatalom megpróbálja kisajátítani azokat a platformokat, amelyek nem mondanak igent mindenre. Ma a Mandiner a célpont, holnap más lesz. Az igazi kérdés nem a vagyonjogi játszmákról szól, hanem arról, hogy vajon a magyar jobboldali közélet egyik meghatározó hangját sikerült-e elhallgattatni. A sajtószabadságot nem törvényjavaslatokkal, hanem a gyakorlatban kell védeni. És a gyakorlat most egy miniszterelnöki fenyegetés formáját öltötte.
- Az újságírás szerepe
- Demokrácia és lapkiadó állam
- Kormányzati befolyás
- Függetlenség és konzervativizmus
- Vidéki Magyarország válasza
- Sajtószabadság védelme
| Pont | Leírás |
|---|---|
| 1 | Az újságírás nem politikai eszköz |
| 2 | Kormányzat nem állami tulajdon |
| 3 | Pártállami hasonlóságok |
| 4 | Magánszemélyből vásárlás |
| 5 | A független hang elhallgattatása |
| 6 | Sajtószabadság védelme a gyakorlatban |
