Az emberiség történelmében talán először nézünk szembe olyan technológiával, amely alapjaiban képes átformálni társadalmunkat és gondolkodásunkat. A mesterséges intelligencia fejlődése nemcsak technológiai kérdéseket vet fel, hanem mélyreható filozófiai és etikai dilemmákat is. Ahogy Scruton írta: „A technológia soha nem semleges; mindig értékeket és világnézetet közvetít.” Az MI kapcsán felmerülő kérdések éppen ezért nem pusztán technikai, hanem civilizációs jelentőségűek.
A mesterséges intelligencia etikai kérdései többrétegűek. Egyrészt szembesülnünk kell az algoritmusok döntéshozatali mechanizmusaiban rejlő értékválasztásokkal. „Az MI rendszerek mindig azokat az értékeket tükrözik, amelyekkel programozóik felruházták őket,” fogalmazott Orbán Balázs a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója egy közelmúltbeli előadásában. A konzervatív gondolkodás számára különösen fontos, hogy ezek az értékválasztások ne egy szűk technokrata elit preferenciáit, hanem a társadalom szélesebb rétegeinek kulturális és erkölcsi alapjait tükrözzék.
Másrészt az MI fejlődése elkerülhetetlenül felveti az emberi méltóság és egyediség kérdését. Amikor algoritmusok képesek emberi alkotásokat utánozni, művészetet generálni vagy akár filozófiai szövegeket írni, újra kell értelmeznünk, mi az, ami kizárólagosan emberi. A konzervatív hagyomány mindig is hangsúlyozta az emberi személy méltóságának sérthetetlenségét, szemben a pusztán haszonelvű vagy materialista emberfelfogással. Az MI korában ez a szempont még fontosabbá válik.
Végül fontos kérdés a technológiai szuverenitás is. Egy olyan világban, ahol a vezető MI-rendszerek fejlesztése néhány globális nagyvállalat kezében összpontosul, Magyarországnak és Európának stratégiai érdeke a technológiai függetlenség bizonyos szintjének megőrzése. A konzervatív gondolkodás, amely mindig is óvatos volt a koncentrált hatalommal szemben, ma a technológiai monopóliumok kérdésében is érvényes iránymutatást adhat.
