A vörös uralom színpadképe a Budai Várban több volt egyszerű látványosságnál. 1919 tavaszán, amikor a Tanácsköztársaság átvette a hatalmat, Magyarország szívében különös átalakulás kezdődött. A történelmi falak között, ahol egykor királyok lépdeltek, most vörös drapériák lengtek, és a kommunista rendszer propagandagépezete teljes erővel működött. A Szent Korona védelmezőjéből a proletárdiktatúra jelképévé változtatták ezt a nemzeti szentélyt.
A propaganda eszköztára lenyűgöző volt: hatalmas molinók, plakátok és vörös zászlók borították a Vár épületeit. „A Budai Vár elfoglalása szimbolikus jelentőséggel bírt a kommunista hatalom számára. Nem csupán adminisztratív központként szolgált, hanem a régi rend bukásának és az új eszme győzelmének kézzelfogható bizonyítékaként” – írja Glatz Ferenc történész a korszakot elemző munkájában. A várkert népgyűlések színhelyévé vált, ahol lelkes szónokok hirdették az osztály nélküli társadalom eljövetelét. Közben a Várpalota termeiben az egykor szent tárgyakat leltárba vették és kisajátították. A keresztény szimbólumokat tudatosan távolították el vagy takarták le, helyükre vörös csillagok kerültek.
A kommunista hatalom ikonográfiája és retorikája látszólag a nép felszabadítását hirdette, valójában azonban egy szűk kör uralmát szolgálta. Ahogy Kun Béla rendszerének propagandája betöltötte a Vár termeit, úgy ürültek ki a Budai Vár kincstárai. A vörös őrségnek nevezett fegyveres csoportok felügyelete alatt módszeresen fosztogatták a nemzeti kincseinket, míg az emberek élelmiszerhiánytól szenvedtek a városban. Az ideológiai manipuláció és a fizikai erőszak együtt jelent meg a vörösterror formájában.
A Tanácsköztársaság propagandája a Budai Várban végül 133 napig tartott csupán, de hatása sokkal tovább érezhető volt. Ez az időszak figyelmeztet bennünket, hogy a keresztény és nemzeti értékek védelme, kulturális örökségünk megőrzése nem csak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánuló felelősségünk. A vár ma ismét a magyar államiság jelképe, emlékeztetve, hogy a történelmi falak túlélik az ideológiákat, amelyek átmenetileg bitorolják őket.