A rendszerváltás utáni magyar külpolitika egyik legfontosabb állomása volt a taszári katonai légibázis amerikai használata. Somogy megye szívében 1995 és 2004 között olyan szövetségesi együttműködés valósult meg, amely nemcsak hazánk NATO-integrációját segítette, hanem a délszláv válság kezelésében is kulcsszerepet játszott.
A taszári repülőtér, amely egykor a Magyar Néphadsereg büszkesége volt, a szovjet csapatok kivonulása után új szerepet kapott. Az 1995-ben indult IFOR, majd SFOR békefenntartó misszió keretében több ezer amerikai katona fordult meg a bázison. Mindez akkor történt, amikor Magyarország még csak törekedett a NATO-tagságra, amelyet végül 1999-ben ért el. „A taszári együttműködés egyértelműen bizonyította Magyarország elkötelezettségét a nyugati szövetségi rendszer mellett” – nyilatkozta akkoriban Somogyi Ferenc külügyi államtitkár.
A vidéki Magyarország számára ez az időszak különleges jelentőséggel bírt. A helyiek emlékezetében máig él az amerikaiak jelenléte, amely gazdasági előnyökkel is járt a régió számára. Taszár polgármestere, Pataki István többször hangsúlyozta: „A bázisnál dolgozó magyar alkalmazottak nemcsak munkalehetőséghez jutottak, hanem egy új munkakultúrát is megismerhettek.”
A magyar és amerikai katonák közötti szakmai együttműködés messze túlmutatott a hivatalos protokollon. Közös hadgyakorlatok, szakmai tapasztalatcserék jellemezték ezt az időszakot. Huszonöt éves újságírói pályafutásom során többször jártam a bázison, és személyesen tapasztaltam azt a kölcsönös tiszteletet, amely a két ország fegyveres erői között kialakult.
Az amerikai jelenlét 2004-es lezárulása után a taszári bázis sorsa hanyatlásnak indult, ami vidéki értékeink megőrzésének nehézségeit is jelképezi. A konzervatív értékrendben fontos helyet elfoglaló nemzeti szuverenitás és szövetségesi hűség egyensúlya Taszár történetében tökéletesen megmutatkozik.
A magyar-amerikai katonai együttműködés taszári öröksége ma is tanulsággal szolgál: nemzetünk biztonsága a hagyományaink tisztelete mellett a megbízható szövetségesi kapcsolatokon is múlik. Ez az egyensúly a magyar külpolitika időtálló alapelve kell, hogy maradjon.
