Az ünnep közeledtével egyre többen tekintenek az égre: lesz-e fehér karácsonyunk idén? Őseink nem meteorológiai előrejelzésekből, hanem a természet jeleiből és a karácsonyi időszak megfigyeléseiből jósolták meg a következő hónapok időjárását. E gazdag hagyománykincs a keresztény ünnepkör és a paraszti bölcsesség évszázados összefonódásából született.
A téli napforduló környékén kialakult népi időjóslások különleges helyet foglalnak el kultúránkban. „A karácsonyi időjárás egyfajta tükör, amelyben elődeink meglátták az elkövetkező hónapok Isten által rendelt időjárási mintáit” – magyarázta Dr. Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató. A karácsony és újév közötti tizenkét nap megfigyelése a következő tizenkét hónap időjárását hivatott előrejelezni. Ez a hagyomány nemcsak időjóslás, hanem a teremtett világ rendjébe vetett hit kifejeződése is.
Falvainkban máig él a mondás: „Ha karácsonykor fehér, húsvétkor zöld”, vagyis a havas karácsony után enyhe tavaszt remélhetünk. Lucától karácsonyig a hagymakalendárium készítése során tizenkét hagymagerezdet sóval megszórva figyelték, melyik hónapban várható csapadékos idő. Az állatvilág jelzései – mint a vízkereszt előtti varjúkárogás vagy a karácsonyi szarka viselkedése – szintén fontos előjeleknek számítottak.
E népi bölcsesség mélyén meghúzódik a keresztény ember természettel való harmonikus kapcsolata. Míg modern világunkban pillanatnyi időjárás-változásokra figyelünk, őseink a teremtett világ nagyobb összefüggéseit keresték. Időjósló hagyományaink őrzése nemcsak kulturális örökségünk ápolása, hanem emlékeztetés is: a természet ritmusában Isten bölcs rendje nyilvánul meg, amely évszázadokon át biztos fogódzót jelentett közösségeinknek.
