Article – A Magyar Aranycsapat legendás kapusa, Grosics Gyula születésének 100. évfordulójára emlékezünk idén. A kommunista rezsim által üldözött sportember nem csupán a futballpályán, de a hitéhez és elveihez való ragaszkodásban is példát mutatott nemzedékének és az utókornak egyaránt.
A dorogiak legendás szülötte, a fekete mezben védő „Fekete Párduc” nemcsak sportteljesítményével írta be magát a magyar történelembe. Az 1952-es helsinki olimpia aranyérmese, az évszázad mérkőzésének nevezett, angolok elleni 6:3-as diadal hőse és az 1954-es világbajnoki ezüstérmes csapat oszlopa volt. Védései a sportzsenik ösztönösségét és a tudatos mesterek precizitását ötvözték.
„A kapus magányos ember, egyedül kell döntéseket hoznia a pályán. Talán ezért tanultam meg az életben is vállalni a felelősséget” – vallotta egyszer Grosics. Ez a felelősségvállalás mutatkozott meg akkor is, amikor a kommunista diktatúra koholt vádakkal illette, és évekig eltiltotta a sportolástól. Hithű katolikusként és hazafiként nem volt hajlandó kompromisszumot kötni lelkiismeretével.
Ahogy Buzánszky Jenő, az Aranycsapat jobbhátvédje egyszer megjegyezte: „Gyula nemcsak a kapuját védte, hanem az emberi méltóságát is. Soha nem hajolt meg a rendszer előtt.”
Grosics öröksége túlmutat a sport határain. Olyan erkölcsi tartást képvisel, amely a mai fogyasztói társadalomban is iránytűként szolgálhat. Emléke arra figyelmeztet bennünket, hogy a valódi nagyság nem csupán a teljesítményben, hanem az elvhűségben és a jellem szilárdságában rejlik.
