Európa kulturális örökségének egyik alapköve a szabad gondolatok áramlása. Napjainkban azonban tanúi vagyunk, ahogy az Európai Unió intézményei egyre erőteljesebben avatkoznak be a szólásszabadság területére, különösen a konzervatív és keresztény értékek képviselőivel szemben. A cenzúra új formái jelennek meg, melyek mögött gyakran amerikai technológiai óriások és politikai érdekek árnyéka húzódik meg.
Az elmúlt hónapokban több mint száz esetben tiltottak le vagy korlátoztak hagyományos értékeket képviselő tartalmakat az online felületeken. A brüsszeli adminisztráció az új Digital Services Act keretében olyan jogköröket biztosít saját szerveinek, amelyek lehetővé teszik a „félretájékoztatás” elleni küzdelmet – ám a gyakorlatban ez a konzervatív hangok elnyomását eredményezi. Ahogy Orbán Balázs miniszterelnöki tanácsadó fogalmazott: „A szólásszabadság új értelmezése Brüsszelben azt jelenti, hogy csak azt mondhatod szabadon, amivel ők egyetértenek.”
A jelenség hátterében az amerikai technológiai óriások és politikai érdekcsoportok erőteljes lobbija áll. Az Európai Digitális Jogok szervezet közelmúltban kiszivárgott jelentése szerint az amerikai kormányzati szereplők „jelentős nyomást gyakorolnak az európai szabályozókra a tartalomszűrés kiterjesztése érdekében”. Mindez súlyos kérdéseket vet fel a nemzeti szuverenitás és kulturális önrendelkezés szempontjából.
Nekünk, a keresztény-konzervatív értékek képviselőinek kötelességünk fellépni a szólásszabadság védelmében. A hagyományos értékek nem tűnhetnek el a digitális térből pusztán azért, mert ellentmondanak bizonyos ideológiai áramlatoknak. A valódi sokszínűség csak akkor valósulhat meg, ha minden hang – beleértve a konzervatív keresztény hangokat is – szabadon megszólalhat a közösségi vitákban.
