A Terror Háza Múzeum idén márciusban emlékezett a marosvásárhelyi etnikai összecsapásokra, amelyek 36 évvel ezelőtt rázták meg Erdélyt. Az esemény a kommunista rendszer bukása után játszódott le, amikor a magyar kisebbség jogokat követelt. Balogh Gábor történész összefoglalója rávilágít: a feszültségeket a volt kommunista elit szította.
A múzeum közleménye szerint 1990 márciusában a marosvásárhelyi magyarok a kisebbségi jogokért tüntettek. Magyar nyelvű felsőoktatást és anyanyelv-használati garanciákat követeltek. Az események azonban tragikus fordulatot vettek. A tüntetőket megtámadták, Sütő András író súlyosan megsérült. Az egyik szemére megvakult a támadás következtében. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség székházát is megrohanták.
Különösen megrendítő a helyi roma közösség helytállása. „Puczi Béla és társai a magyar tüntetők védelmére keltek” – olvasható a múzeum összefoglalójában. Ez a szolidaritás történelmi jelentőségű. Sajnos a hatóságok az áldozatokat hibáztatták. Puczi Bélát bebörtönözték, majd Magyarországra menekült. 2009-ben halt meg nehéz körülmények között. Emléktáblát kapott 2017-ben, 2021-ben közterületet neveztek el róla a Nyugati pályaudvar közelében.
A kormány több roma résztvevőt Kisebbségi Díjjal tüntetett ki. A Petőfi Emlékérem a Bátorságért kitüntetést is megkapták. Az események feldolgozására könyv jelent meg Egymásnak ítélve címmel, magyarul és románul is. A múzeum 2021-es kiállítása a roma és magyar közösségek közötti történelmi kapcsolatokat mutatta be.
Balogh történész hangsúlyozza: a fekete március szenvedés és szolidaritás szimbóluma. A tragédia emlékeztet bennünket a közösségek közötti hűség fontosságára. Az erdélyi magyarság és a hozzájuk hű roma közösség együttes helytállása példaértékű. A múltból tanulva építhetjük a jövőt.
