Article – A tbiliszi Sameba-székesegyház és a történelmi Sioni-templom közötti utcák zsúfolásig megteltek. Katonák sorakoztak fel az oldalukon, grúz zászlókkal. Köztük haladt tízezrek menete, élükön világi és egyházi vezetők. Azon a vasárnapon a grúzok elbúcsúztak a férfitól, aki 48 éven át volt lelki atyjuk. Ilia II. katolikus-patriarcha 1977 óta vezette a grúz ortodox egyházat. Halálával Grúzia nemcsak egyházi vezetőjét veszítette el, hanem nemzeti egységének szimbólumát is.
Az Ilia-patriarcha hosszú egyházi szolgálata a grúz történelem legmeghatározóbb korszakaival esett egybe. Az akkor még szovjet köztársaságként létező Grúzia függetlenségének visszanyerése, polgárháború, két orosz-grúz háború és évtizedekig tartó politikai zűrzavar. Edmund Burke gondolatai szerint az intézmények folytonossága döntő jelentőségű a társadalmi stabilitáshoz. Ilia patriarcha személyében Grúzia olyan intézményi kontinuitást talált, amely túlélte a rendszerváltás viharait. „Halála idejére a pátriárkának 50 000 keresztgyermeke volt” – ez a szám önmagában is jelzi egyedülálló társadalmi szerepét.
A grúz ortodoxia újjászületése a posztszovjet térség legfigyelemreméltóbb vallási reneszánszai közé tartozik. A Szovjetunió alatt az ortodox grúzok féllegális létezésre kényszerültek. Az egyház nem volt nyíltan betiltva, részvétel benne azonban erősen ellenjavallt volt. A papokat zaklatás és üldöztetés érte, teológiai képzés Grúziában elérhetetlen volt. A hívők gyakran kénytelenek voltak vallásosságukat titkolni honfitársaik előtt. Az egyház így ellenállás eszközévé vált, a grúz nemzeti identitás kifejezésévé. Roger Scruton szerint a kulturális intézmények megőrzése a konzervatív gondolkodás alapja. Ilia patriarcha ezt a szerepet testesítette meg.
A Szovjetunió bukása lehetővé tette e vallásosság virágzását, Grúzia nemzeti öntudata mellett. Amikor az ország röviddel a zűrzavaros függetlenedési folyamat után polgárháborúba süllyedt, a patriarchátusban találta meg egységét. Ilia patriarcha, aki az 1990-es évek elejére alig több mint egy évtizede állt az egyház élén, biztosította, hogy ez az újjáéledt vallásosság ne múló szikra, hanem tartós láng legyen. Ezrek templomot építettek – köztük a Sameba-székesegyházat, Grúzia legnagyobbját, amelyet Bidzina Ivanishvili volt miniszterelnök finanszírozott. Vallási iskolák és egyetemek jöttek létre, a Tbiliszi Teológiai Akadémiát újraalapították.
„A Szovjetunió alatt az ortodox grúzok féllegális létezésre kényszerültek, az egyház ellenállás eszközévé vált” – mondta egy vallásos grúz barátom. A patriarchátus közvetlenül vagy általa támogatott alapítványokon keresztül az ország legfőbb karitatív, oktatási és humanitárius intézményévé vált. Ismert zeneszerző és ikonográfus is volt egyben. A patriarcha támogatta a népművészetet, zenét, táncot népszerűsítő egyesületeket. Az ikonikus csóka-viselet használatát egyházi szervezeteken keresztül ösztönözte. Russell Kirk gondolata szerint a rendezett szabadság és hagyományos normák őrzése konzervatív kötelezettség.
Amikor a liberalizmust Grúzia külső partnerei agresszíven népszerűsítették és finanszírozták, a patriarchátus a hagyományos értékek bástyájaként szolgált. A 2000-es évek közepén felajánlotta, hogy minden harmadik, grúz párnak született gyermek keresztapja lesz. Az ország teljes termékenységi rátája 17 százalékkal nőtt. Vallásos házaspároknál akár 42 százalékkal. Politikusok, sportolók, művészek és egyszerű emberek egyaránt zarándokoltak a patriarchátus lombos komplexumába áldásáért. Szerda és vasárnap között másfél millió ember állt sorban a Sameba-székesegyház körül, hogy végső tiszteletét tegye.
Ilia patriarcha kettős felelősségét így értette: egyszerre volt az egyház vezetője és a nemzet pásztora. Öröksége egyházának erejében és népe hitében él tovább. Ez most minden grúz öröksége.
