A családpolitika nem csupán statisztika, hanem személyes ügy – hangsúlyozta Kolinda Grabar-Kitarović horvát volt elnök a Duna Intézet budapesti családkonferenciáján. Az előadás megrendítő pillanata volt, amikor az idős szülők gondozásának fontosságáról beszélt. Édesanyját tavaly Nagypénteken vesztette el. Ez a veszteség formálta látásmódját: a családközpontú társadalom nem hagyhatja magukra időseit. A keresztény kultúra alappillére, hogy minden generációt egyformán értékesnek tekintünk. A konferencia rávilágított: Európa demográfiai válsága mögött emberi történetek húzódnak.
„A családformálódás az emberi természetbe van beágyazva” – fogalmazott Matías Ignacio Quer Lagno, az Universidad de los Andes oktatója. Edward Davies kutatási igazgató aggasztó adatokat közölt: Nagy-Britanniában a huszonöt éves férfiak huszonötször nagyobb eséllyel élnek anyjukkal, mint feleségükkel. Japánban az születési ráta 1,25-re csökkent. A húszas éveikben járók harmada soha nem volt párkapcsolatban. Ikeda Waka újságíró „magányos társadalomként” jellemezte Kelet-Ázsiát. Šúst Juraj a magas válási arányra hívta fel a figyelmet. Bedő Imre szerint a család az egyetlen jól működő társadalmi intézmény. A probléma nem a családdal van, hanem rossz szokásainkkal.
A horvát államfő konkrét javaslatokkal élt. Családbarát munkahelyeket szorgalmazott rugalmas munkaidővel. A közszoptatást természetessé kell tenni. Az apáknak vállalniuk kell részüket a gyermeknevelésben. „A gyermekek áldás, nem teher” – zárta gondolatait. A keresztény kultúra jövője azon múlik: könnyebbé vagy nehezebbé tesszük-e a családalapítást.
