A vita összefoglaló értelmezése
Az eredeti érvelés központi tézise
A közelmúltban megjelent kritikának célja, mely az iszlám mint világvallás és Izrael mint nemzetállam kapcsolatát próbálta újraértelmezni, végső soron pontosan azt bizonyítja, amire a Hintapalánk Törvénye című elemzés rámutatott: a két fogalom értelmezése elválaszthatatlanul összekapcsolódott a nyilvános diskurzusban. Az eredeti érvelés központi tézise az volt, hogy az iszlám mint világvallás és Izrael mint nemzetállam történelmi viszonya a keresztény Nyugathoz alapvetően külön kellene hogy legyen értékelve. Az iszlám hosszú évszázadokon át tartó, gyakran katonai konfrontációja Európával a 7. századtól kezdve – Las Navas de Tolosától Bécsig – saját, önálló történelmi tény. Izrael modern létére nem hivatkozhatunk ennek a konfliktusnak a megértéséhez vagy megmagyarázásához.
A kritizáló válasz azonban, ahelyett hogy ezt a történelmi keretet elemezné, ismét a zsidó-muzulmán együttélések mederébe tereli a vitát. Ez pontosan a Hintapalánk Törvénye logikáját erősíti: a vita Izrael és az iszlám közé bezárul, miközben elfeledkezik arról a korszakról, amikor a keresztény civilizáció állt szemben az iszlám terjeszkedéssel, és Izrael nem létezett politikai entitás. Ez a diskurzus szűkítése veszélyes, mert megakadályozza az iszlám történelmi ambícióinak és a keresztény nyugati civilizációval való kapcsolatának teljes, önálló értékelését.
Az ilyen párbeszéd arra kényszerít bennünket, hogy minden téma értelmezése a közel-keleti konfliktus peremére szoruljon, ami torzító hatással van a nemzeti szuverenitásunk és biztonságunk alapjait képező történelmi realitások megértésére.
A konzervatív politikai elemzés feladata éppen ennek a szétválasztásnak a hangsúlyozása, hogy a jelenkori külpolitikai döntéseinket a történelem teljes súlyával tudjuk mérlegelni.
