A magyar politikai paletta legújabb színe a közpénzviták sötétvöröse. A 17. alkotmánymódosítás, mely elnöki mandátumokat szakítana meg, mélyreható ellentétet szült a jelen és a múlt hatalmi elitje között. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy Péter Magyar miniszterelnök és János Áder köztársasági elnök közötti szóváltás már nem csupán jogfilozófiai kérdés, hanem konkrét, milliárdokat érintő állami források mögötti elvek csatája. Áder „alkotmányos puccs”-ról beszélt, Magyartól pedig „közpénzhorgász” jelzőt kapott. Ez a nyers konfrontáció a Tisza kormány „Művelet Purgatórium”-ának szívében ütő politikai és gazdasági rendszerváltás lényegét foglalja össze.
Az előző rendszer egyik kulcsintézménye, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány került a középpontba. A miniszterelnök szerint az alapítványon évek óta „pumpálták ki” a közpénzt, összesen akár 25 milliárd forintot említve. Áder élesen visszautasítja a vádakat, hangsúlyozva, hogy a támogatások – például a Planet Budapest 2026 rendezvényre – jogszerűen, szerződéses alapon kerültek folyósításra. A vita tárgya tehát nem csupán egy alkotmánymódosítás, hanem az, hogy a közügyeket és a jelentős állami forrásokat milyen elvek, milyen átláthatósággal kell igazgatni. A vidéki magyar választó számára ez a kérdés mindig is elsődleges volt.
Az Alkotmánybíróság elnökének, Tamás Sulyoknak az eltávolítására irányuló lépés nemzetközi visszhangot is kiváltott. Az Amnesty International Magyarország is bírálta a gyorsított eljárást, és a Velencei Bizottság delegációja is tárgyalt Budapesten. Az ellenzéki Fidesz-KDNP tüntetést hirdet. Ugyanakkor a kormányzat számára ez a konfliktus az előző rendszer meghosszabbított, alkotmányos alapokra helyezett hatalmi struktúráinak felszámolásáról szól. A 17. módosítással bevezetendő 12 éves mandátumkorlát az országgyűlési képviselők számára is ezt a célt szolgálná. A jelen politikai csata lényege végül is az, hogy ki uralja a jövő magyar alkotmányosságának mezőnyét. A vidék számára a válasz nem a személyekben, hanem az elvekben rejlik.
