Attila Petschauer neve ma is él a magyar sporttörténelemben. Az 1928-as és 1932-es olimpiák kardvívó bajnoka hősies életet élt. Mégis tragikus véget ért a második világháború idején, munkaszolgálatosként. Sorsa példázza a magyar zsidóság XX. századi drámáját. Hűséges magyarként szolgálta hazáját, mégis áldozattá vált.
Petschauer 1904-ben született Budapesten, tehetséges sportoló volt már gyerekkorától. Hat évesen kezdett vívni, gyenge gyermekként szülei sportolásra ösztönözték. Fodor Károly vívómester felismerte benne a kivételes tehetséget. 1928-ban aranyérmet nyert csapatversenyben, Amszterdamban egyéniben ezüstöt szerzett. 1932-ben Los Angelesben ismét olimpiai aranyat nyert. Ebben az időben a világ élvonalába tartozott a vívásban.
A sikeres sportoló nem titkolta zsidó hitét, büszkén vallotta meg. Az Egyenlőség című liberális zsidó lapnak 1928-ban így nyilatkozott: „Mindig határozottan és odaadással kiálltam zsidó hitem mellett!” Petschauer sokoldalú személyiség volt, festett is, zenélt is. Külföldi utazásain múzeumokat látogatott, művészeti kiállításokon vett részt. A hágai olimpia után például kiállítást nézett meg Hollandiában.
Az 1999-es Sunshine című filmben felbukkan történetének egy változata. István Szabó rendező alkotása nem követi pontosan Petschauer életútját. A film állítása szerint kereszténnyé kellett válnia az olimpiai szerepléshez. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, Petschauer végig megtartotta hitét. Halálának körülményei szintén legendákkal keveredtek az évtizedek során.
„Azt szeretném kérni a magyar zsidóságtól, ne higgyék azt, hogy valódi antiszemitizmus létezik Magyarországon” – mondta Petschauer 1926-ban. Sajnos optimizmusa tévedésnek bizonyult, a magyar zsidóságot valóban fenyegette. Maga is szembesült antiszemita támadással, a Keleti pályaudvaron dulakodásba keveredett. Egy antiszemita újságíró személyesen támadta őt, ő pedig megvédte magát.
1943 januárjában hunyt el szovjet kórházban, munkaszolgálat során elszenvedett sérülések következtében. Halálának pontos körülményei máig vitatottak a történészek között. Népbírósági tárgyaláson Muray Lipót ezredes ellen tanúvallomások hangzottak el. Molnár Tibor tiszt is vádlott volt, korábban nyilas párttagként tevékenykedett.
A tanúk ellentmondó vallomásokat tettek Petschauer olimpiai kitüntetéseinek eltávolításáról. Németh György szerint Molnár tiszt vette el értékeit a munkatáborozók érkezésekor. Bálint Károly tanúsága szerint Muray figyelmeztette Petschauert, tegye el kitüntetéseit. Ezek később még hasznosak lehetnek számára, mondta neki az ezredes.
Az 1945-ös ítéletben végül Muray lett megnevezve a kitüntetések letépőjeként. Muray kötél általi halálra ítéltetett, Molnár megúszta a kivégzést. A történelmi források kritikus vizsgálata alapján valószínűbb, hogy Molnár volt. A kérdés azonban további kutatást igényel, végleges választ nehéz adni.
Petschauer olimpiai bajnokként elvileg mentesült volna a zsidótörvények alól. Mégsem világos, miért került munkaszolgálatra egyáltalán ilyen körülmények között. Sorsa a magyar zsidóság tragédiájának része lett végül. Hűséges magyarként, kiváló sportolóként szolgálta hazáját egész életében. Mégis üldöztetés és pusztulás áldozatává vált halálakor.
Az ő története mutatja, hogyan keveredik a valóság legendákkal. A fennmaradt forrásokat kritikusan kell vizsgálni a történelmi igazság feltárásához. Petschauer élete és halála túlmutat egyéni sorsán, korszakot jellemez. A magyar keresztény kultúra számára is tanulságos ez a tragédia.
