A londoni éttermi kultúra átalakulása mögött egy magyar név húzódik meg: Rónay Egon, aki a II. világháború után emigránsként érkezett Nagy-Britanniába, és hamarosan az angol gasztronómiai élet megkerülhetetlen alakjává vált. A budapesti Gundel étteremben nevelkedett ízlésvilága éles kontrasztban állt a háború utáni angol konyha sivárságával, ahol a túlfőtt zöldségek és az ízetlen fogások jelentették a normát.
Rónay forradalmisága abban rejlett, hogy nem csupán kritizált, hanem nevelni is akart. Az 1957-ben megjelenő Egon Ronay’s Guide to British Eateries évtizedekig meghatározta, mit jelent a minőség a szigetország étkezési kultúrájában. „Az ízlés nem velünk született, hanem tanult képesség” – vallotta Rónay, aki szigorú, de igazságos kritikáival formálta az angol közízlést. Étteremkritikái mögött a közép-európai kulturális örökség állt: a minőség tisztelete és az a meggyőződés, hogy az étkezés nem pusztán táplálkozás, hanem közösségi esemény és kulturális cselekedet.
A magyar emigráns munkássága tükrözi, hogyan őrizhetjük meg értékeinket idegen környezetben is. Rónay nem az angol hagyományokat akarta eltörölni, hanem gazdagítani kívánta azokat, miközben a gasztronómiai kiválóság egyetemes értékeit képviselte. Kulturális küldetése napjainkban is tanulsággal szolgál: a minőségi hagyományok átmentése és továbbadása olyan érték, amely közösséget teremt, és nemesíti az emberi életet.
