Magyarország egészségügyi rendszere történelmi fordulópont előtt áll. Az újonnan kinevezett egészségügyi miniszter, Hegedűs Zsolt kiterjedt reformtervet vázolt fel, melynek középpontjában a páciensek és a rendszer átalakítása áll. A budapesti konferencián elhangzottak szerint az első lépés, a független Egészségügyi Minisztérium létrejötte már megtörtént. „Az egészségügy a felső polcra került” – nyilatkozta Hegedűs, aki a hosszú távú fenntarthatóság és a transzparens működés mellett állt ki.
A reformterv gerince egy független Egészségügyi Minőségügyi Hatóság létrehozása lesz, melyet Nemes Balázs Áron transzplantációs sebész vezetne. Ez a testület felügyelné a minimális szolgáltatási színvonal betartását, a pácienspanaszok kezelését és az innováció koordinálását. Ugyanakkor a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőt (NEAK) valódi biztosítótovábbfejlesztéssé kívánják átalakítani. Hegedűs elismerte, hogy az ellátórendszer mind finanszírozási, mind személyzeti problémákkal küzd. A kormányzat az Európai Uniótól szerzett források egy részét a szakemberek béremelésére és az alapellátás erősítésére kívánja fordítani.
A miniszter szerint azonban a puszta pénzbeli befektetések nem elegendőek. A strukturális reform és az intézményi kultúra megváltoztatása ugyanolyan fontos. Az eddigi érdekrendszertől eltérően „értékeket akarunk teremteni” – hangsúlyozta. Ennek szellemében számos azonnali változást is bejelentett: megszűnik a kórházak nyilvános kommunikációját korlátozó rendelkezés, július elsejéig, Semmelweis Napjáig eltávolítják a kórházakból a felismerő kamerákat, és visszaállítják az orvosi kamara kötelező tagságát.
Az Egészségügyért Felelős Államtitkár, Buga László hozzátette, hogy az elsődleges feladat a kórházak átfogó helyzetfeltárása és a valós működési problémák azonosítása. Kritikával illette a jelenlegi, töredékes egészségügyi adatrendszereket is, amelyek több mint tíz különálló adatbázisban tárolnak információkat. A részletes helyzetkép alapján cél a kórházakkal való valódi partnerség kialakítása és a célzott, „precíziós” népegészségügyi beavatkozások lehetővé tétele.
A bejelentett ambiciózus reformterv minden bizonnyal a magyar társadalom egyik legégetőbb problémáját célozza meg. A siker kulcsa azonban nem csupán a jó szándékban és az intézkedésekben rejlik, hanem abban, hogy ezek a vállalások valóban átfordulnak-e a mindennapi gyakorlatba, és végre a vidéki kórházakban, rendelőintézetekben is érezhető javulást hoznak-e a magyar páciensek számára. Az idő dönti el, hogy a történelmi lehetőséget sikerül-e megragadni.
