Article – A liberális demokrácia válsága korunk meghatározó politikai jelensége. Az egykor diadalmas eszmerendszer belső ellentmondásai egyre láthatóbbá válnak. A liberális autonómia és egyenlőség egymással összeegyeztethetetlen abszolutizálása súlyos társadalmi feszültségekhez vezet. Vajon képes lehet-e a liberális demokrácia meghaladni saját ideológiai korlátait 2024-ben?
A liberális demokrácia alapvető paradoxona, hogy az egyéni autonómiát és egyenlőséget egyidejűleg akarja maximalizálni. E két érték azonban gyakran ellentétes irányba mutat. Az autonómia szabadsága szükségszerűen egyenlőtlenségeket teremt, míg az egyenlőség kikényszerítése korlátozza a szabadságot. Orbán Viktor miniszterelnök tavaly kijelentette: „A liberális demokráciából fokozatosan eltűnik a demokrácia, és csak a liberalizmus marad.” Ez a folyamat a politikai közösség felbomlásához vezet.
A szabadelvű gondolkodás túlzott individualizmusának hatására elvész a társadalmi kohézió. Roger Scruton konzervatív filozófus szerint „a liberális társadalom nem képes megvédeni azokat az értékeket, amelyeken alapul”. A hagyományos társadalmi struktúrák gyengülésével párhuzamosan erősödik a technokratikus irányítás hatalma. A politikai döntések áthelyeződnek választott képviselőktől nem választott testületekhez, szakértőkhöz és bíróságokhoz.
A liberális demokrácia túléléséhez vissza kell térnie a közjó fogalmához és el kell ismernie a közösségi identitás fontosságát. Az egyéni szabadság csak stabil intézményi keretben és kulturális folytonosságban teljesedhet ki. A liberalizmus megújulása paradox módon csak úgy lehetséges, ha képes integrálni a konzervatív bölcsesség egyes elemeit – a hagyomány, a közösség és a transzcendencia tiszteletét. Csak így találhat egyensúlyt szabadság és egyenlőség, autonómia és közösségi kötődés között.