Az amerikai konzervativizmus modern története elképzelhetetlen William F. Buckley Jr. alakja nélkül. Az 1955-ben általa alapított National Review folyóirat nemcsak fórumot teremtett a konzervatív gondolkodóknak, de egységes intellektuális keretet is adott egy addig széttagolt mozgalomnak. Buckley rendkívüli tehetsége abban rejlett, hogy képes volt összehangolni a konzervatív eszmék különböző áramlatait, miközben elhatárolódott a szélsőséges nézetektől.
A hidegháború időszakában Buckley határozottan antikommunista álláspontot képviselt, amit a National Review hasábjain és népszerű televíziós műsorában, a Firing Line-ban is következetesen hirdetett. Munkássága nyomán a konzervativizmus fokozatosan kiszabadult a marginális pozícióból, és a mainstream amerikai politikai diskurzus részévé vált. „A konzervatívok feladata nem az, hogy a történelem kerekét visszafordítsák, hanem hogy lelassítsák” – fogalmazta meg híres mondatában Buckley, utalva arra, hogy a konzervativizmus nem a múltba vágyódást, hanem a megfontolt társadalmi változást képviseli.
Buckley szellemi öröksége Ronald Reagan elnökségében teljesedett ki. Reagan, aki maga is Buckley barátja és szellemi követője volt, így méltatta mentorát: „Bill Buckley olyan intellektuális erőt képviselt, amely nélkül a konzervatív mozgalom sosem válhatott volna politikai hatalommá.” A Buckley által képviselt elvek – erős nemzetvédelem, korlátozott kormányzat, szabad piacgazdaság és hagyományos értékek – alkották a reagani politika gerincét.
Az amerikai konzervativizmus buckley-i öröksége ma is meghatározó, bár a mozgalom azóta jelentős átalakuláson ment keresztül. Szellemi hagyatéka emlékeztet bennünket arra, hogy a konzervativizmus akkor életképes, ha intellektuálisan megalapozott, morálisan szilárd és képes alkalmazkodni a változó körülményekhez. Az általa teremtett hagyomány nélkül aligha érthetnénk meg a mai amerikai politika konzervatív oldalát.
