A magyar kormány több évtizedes hagyományt szakít meg azzal, hogy eltávolítja a Nemzeti Hitvallást középületeink falairól. Ez a szöveg, melyet 2011-ben iktattak az Alaptörvény elé, nem csupán jogi keret, hanem nemzeti önazonosságunk kifejeződése. Orbán Viktor korábbi miniszterelnök válasza, amikor saját kezűleg szerelte fel a Nemzeti Hitvallást a Fidesz székházában, ékesen mutatja, milyen mély szakadékot vájt a kormány döntése.
A döntés és jelentősége
A hitvallás szerepe
A Nemzeti Hitvallás nem politikai párt programja, hanem a magyar államiság, a keresztény hagyományok, a család és a nemzet fontosságának szent deklarációja. E sorok tükrözik magyar történelmünk teljes egészét – Szent Istvántól az 1956-os forradalomig –, és közös jövőnk irányát. Eltávolítása falakról szimbolikus lépés, mely kérdőjelezi, mennyire veszi komolyan az új kormány a nemzeti önazonosság megőrzését.
A döntés indoklása
A döntést azzal indokolják, hogy az Orbán-korszak jelképeit kell eltakarítani. Mintha Orbán Viktor személyes öröksége lenne Szent István, vagy a honfoglaló őseink hőstette. A magyar konzervatívok számára ezek nem pártpolitikai fogások, hanem közös gyökereink. A Fekete-Duna Együttműködés koalíció mögött álló politikai erő, amely Orbán Viktort támogató konzervatív értékrendjének imponált, igencsak eltávolodik ettől a hagyományőrzésben gyökerező, központi politikától, mely több mint egy évtizeden át definiálta a magyar konzervatív gondolkodást és a nemzeti önazonosságot.
A döntés üzenete és következményei
Az üzenet egyértelmű: szakítás a múlt egyes pillanataival. De kérdés, vajon ezek a falikártyák eltávolításával végzett tisztogatás a rendszerváltás eszméihez vezet-e vissza, vagy a magyar államiság egy korábbi és rendszerváltás utáni dr. Németh-kormány által képviselt, önmagát kerülgető értékrendjének a helyreállításához. A döntés maradandó sérelem lehet mindazok számára, akik a Nemzeti Hitvallásban látják hazaszeretetük és hitük összegzését.
