A válság metaforája
Párizsban kellett babatejet vennem hat hónapos fiamnak. A bolt két teljes sorát láttam tele állatok élelmiszereivel, míg a pár poros babakaják között találtam egy lejárt dobozt. Ez a jelenet metaforája lett nyugati társadalmaink válságának, ahol a gyermekeket kutyák helyettesítik. Franciaország 2026-ban várhatóan eléri a második világháború óta legalacsonyabb születési számot, a halálozási statisztikák már most előrébb vannak. A természet irtózik a vákuumtól: a születendő gyermekek helyét háziállatok foglalják el.
A jelenség kiterjedése
A jelenség minden nagy nyugati metropoliszban megfigyelhető. A járdákon, parkokban, üzletekben a gyermekek helyett kutyák dominálnak. A nagy családok kivételnél maradnak, egyedülálló labradoros gazdik váltak általánossá. A piac gyorsan alkalmazkodik, hiszen a gyermektermékeket forgalmazó Vertbaudet katalógus ma már teljes állatkategóriával rendelkezik. A kereslet kutyababa-kocsit, kutya-spát és kutya-bölcsődit teremt. A probléma mélyen kulturális: a felnőttesség – a szülővé válás képessége – helyett sokan az örökéletű serdülőkor modelljét választják. Hobbit és utazást halmoznak, miközben tartós kötelezettségektől ódzkodnak.
Az állatközpontú társadalom jelzése
A kutya ebben jelent könnyű választást: szeretetet ad anélkül, hogy a gyermek neveléséhez méltó önfeláldozást követelne. Nem akadályozza a karriert, nem követel hosszú távú felelősséget. Az ilyen „kutyaszülőség” azonban pótlék: affektus átadás, felelősségvállalás örökös nélkül. Ez visszavezet az első Mózes könyvéhez, ahol az embernek meg kellett értenie: az állatokkal való alapvető közvetlenség hiányzik. A kutya nem lesz igazi barát, a macskaölés nem pótolja a család melegét. Az embernek emberre van szüksége.
A városok és a családbarát környezet
A városi központok egyre inkább családellenes tereppé váltak a lakhatási válság és a gyermekbarátatlanság miatt. A nagy családi lakások helyét kollektív lakások foglalják el harmincéves „serdülőknek”. A gyermekvállalás egyedüli élethosszig tartó kaland, amely emlékeztet a tartósság létezésére. Mai társadalmunk inkább választja a könnyű, önös, örökség nélküli változatot – a kutyaszülőséget. Ez nem csak személyes döntés, hanem kollektív jövőnk feladása is.
