A forradalmak nem pusztán történelmi események, hanem nemzeti identitásunk alapkövei. Magyarország és Franciaország szabadságküzdelmei bár térben távol, de szellemiségükben közel állnak egymáshoz. Az 1789-es francia forradalom eszméi kétségtelenül hatással voltak az 1848-as magyar események kibontakozására, miközben mindkét nemzet a szabadság, egyenlőség és testvériség ideáljáért küzdött, bár eltérő kulturális és társadalmi környezetben.
A francia forradalom „Szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszava termékeny talajra hullott Magyarországon. „A magyar reformkor gondolkodói, mint Kölcsey és Széchenyi, jól ismerték a francia eszméket, de azokat keresztény-nemzeti alapokra helyezték át,” írja Gerő András történész. A párizsi események radikalizmusa helyett azonban a magyar nemesség inkább fokozatos átalakulásban gondolkodott, ami a nemzeti kultúra megőrzését is célozta. Petőfi és társai 1848-ban már tudatosan építettek a korábbi francia tapasztalatokra, miközben sajátosan magyar utat jelöltek ki.
A két forradalom közötti különbségek legalább olyan tanulságosak, mint a hasonlóságok. Míg Franciaországban az egyházellenesség és a radikális társadalmi átrendeződés volt jellemző, addig Magyarországon a keresztény értékrend és a történelmi alkotmányosság tisztelete végig megmaradt. Kossuth Lajos szavaival: „Mi nem romboltunk, hanem építettünk, nem szakítottunk múltunkkal, hanem továbbfejlesztettük azt.”
A forradalmak összefonódó történetének tanulsága kettős: egyrészt bizonyítja eszmék határokon átívelő erejét, másrészt rávilágít arra, hogy minden nemzet a saját kulturális gyökereihez igazítja az egyetemes értékeket. Ebben rejlik mindkét forradalom időtálló öröksége, amely ma is segít megérteni nemzeti identitásunk és európai helyünk kettősségét.