A kínai-orosz partnerség továbbra is meghatározó tényező marad a világpolitikában, miközben a nyugati hatalmak egyre több aggályt fejeznek ki e szövetség hosszú távú következményeivel kapcsolatban. George Yeo, Szingapúr korábbi külügyminisztere a közelmúltban adott interjújában hangsúlyozta: „Kína stratégiai érdeke, hogy Oroszország ne bukjon el, különösen ne egy nyugati nyomásgyakorlás eredményeként.„
A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) legutóbbi találkozója egyértelműen jelezte a két nagyhatalom közeledését. Elemzők szerint ez az együttműködés nem csupán kényszerházasság, hanem egy tudatosan kialakított geopolitikai szövetség, amely egyre mélyebb gazdasági kötelékekkel egészül ki. A tavalyi év során a kétoldalú kereskedelem értéke elérte a 240 milliárd dollárt, ami 26%-os növekedést jelent az előző évhez képest.
„Peking számára az orosz erőforrások és katonai technológiák hozzáférhetősége kulcsfontosságú, miközben Moszkva a kínai piacokban és befektetésekben lát lehetőséget a nyugati szankciók ellensúlyozására,” nyilatkozta Kovács István külpolitikai szakértő. A kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezés és az orosz Eurázsiai Gazdasági Unió összekapcsolása csak tovább erősíti ezt a tengelyt.
A vidéki Magyarország számára ez az együttműködés közvetett, de jelentős hatásokkal bír. Az energiapiacok átalakulása és a nemzetközi kereskedelem útvonalainak átrendeződése olyan változásokat hozhat, amelyek a hazai gazdaság számos szektorát érinthetik. A nemzeti szuverenitás szempontjából kulcsfontosságú, hogy Magyarország megőrizze manőverezési képességét ebben az új világrendben.
A következő évek próbája lesz, mennyire bizonyul tartósnak ez a szövetség a növekvő nyugati nyomás ellenére. Az bizonyos, hogy a magyar külpolitikának figyelembe kell vennie ezt az erősödő kelet-eurázsiai együttműködést, amely alapvetően formálja át a világpolitika erőviszonyait.
