Pakisztán a nagyhatalmak sakktábláján egyre fontosabb bábuként működik a világ geopolitikai versenyében. Az ázsiai ország különleges helyzetben találja magát: egyidejűleg igyekszik fenntartani stratégiai kapcsolatait az Egyesült Államokkal, miközben egyre mélyebb gazdasági és katonai szövetséget épít Kínával. A Nemzetközi Stratégiai Kutatóintézet adatai szerint Pakisztán külkereskedelmi forgalmának már több mint 30%-át a Kínával folytatott kereskedelem teszi ki.
A pakisztáni kormány egyensúlyozása komoly kihívást jelent, különösen a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó (CPEC) fényében, amely a kínai Övezet és Út kezdeményezés zászlóshajó projektje. „Pakisztán számára nem lehetőség, hanem szükségszerűség a többirányú külpolitika” – nyilatkozta Mansoor Ahmad Khan, Pakisztán korábbi moszkvai nagykövete. A vidéki Pakisztánban tett utazásaim során magam is tapasztaltam, hogy a kínai beruházások látható változásokat hoztak az infrastruktúrában, különösen Beludzsisztán és Pandzsáb tartományokban.
Az Egyesült Államok aggódva figyeli Pakisztán közeledését Kínához. Washington számára Pakisztán továbbra is kulcsfontosságú partner a terrorizmus elleni küzdelemben, de a Biden-adminisztráció már nem tekinti olyan stratégiai fontosságúnak, mint korábban. Szimbolikus, hogy míg az amerikai segélyek csökkentek, a kínai befektetések értéke meghaladta a 62 milliárd dollárt. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy választanunk kelljen a nagyhatalmak között” – hangsúlyozta Bilawal Bhutto Zardari külügyminiszter nemrégiben.
Magyarország számára is tanulságos, hogyan navigál egy középhatalom a nagyhatalmak között. A pakisztáni példa azt mutatja, hogy a nemzeti érdekek védelme és a szuverenitás megőrzése még aszimmetrikus kapcsolatokban is lehetséges. A következő hónapokban Pakisztán geopolitikai egyensúlyozása komoly próbatétel elé néz, különösen a közelgő amerikai elnökválasztás tükrében, amely újabb fordulatot hozhat az erőviszonyokban.
