Brüsszel egyre nagyobb hatalmat ragad magához a szerződéseken túl. A Danube Institute rendezvényén elhangzottak szerint az EU intézmények és bírósági ítéletek fokozatosan kiterjesztik hatáskörüket. Magyar szakértők és nemzetközi vendégek figyelmeztettek: a szuverenitás, a szubszidiaritás és a föderalizmus felé való elmozdulás már nem elmélet, hanem valóság.
Március 26-án tartott panelbeszélgetésen Bólya Boglárka, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának kormánybiztosa világosan fogalmazott. A mélyebb integráció a tagállamok politikai döntése kell legyen, nem bírósági ítéleteké. Két fő irányzat létezik: az „Európai Egyesült Államok” hívei és az „nemzetek Európája” védelmezői. Bólya asszony figyelmeztetett: ha az intézmények működését szerződésmódosítás nélkül változtatják meg, az alapszerződések értelmüket vesztik. Az utolsó jelentős EU-szerződés a 2007-es Lisszaboni Szerződés volt. Ez határozza meg a tagállamok és az Unió jogköreit.
Mario Portella atya, a Danube Institute vendégkutatója a szubszidiaritás elvéről beszélt. Ez XI. Piusz pápától származik, a fasizmus és kommunizmus térhódításának korából. A pápa célja a túlzott központi hatalom elleni védelem volt. Az EU ma nem tartja be ezt az elvet, hangsúlyozta az atya. Különösen felháborító a kettős mérce: Lengyelország bevándorlási politikája szigorúbb Magyarországénál, mégis hazánkat büntetik napi egymillió euróval. Lengyelország kohéziós alapjait a baloldali Tusk-kormány hatalomra kerülése után azonnal feloldották. Mindössze másfél oldalas „cselekvési terv” kellett hozzá.
Philipp Siegert, az MCC Brussels kutatási igazgatóhelyettese emlékeztetett: az Európai Bíróság eredeti feladata a szerződések őrzése volt. Három különböző vitarendező testület egyesüléséből jött létre. Hasznos szerepet tölt be az egységes piac működtetésében. Siegert egyértelműen kimondta: „a tagállamok az EU-szerződések urai, nem az európai bíróságok”. Ez fundamentális igazság, amelyet Brüsszel egyre gyakrabban feledni látszik.
A Costa kontra ENEL ügy 1964-es ítélete óta az EU törvényei elsőbbséget élveznek a tagállamok jogával szemben. Azóta folyamatos a föderalizáció felé való elmozdulás. A vidéki Magyarország számára ez konkrét veszélyt jelent. Brüsszel döntései egyre kevésbé veszik figyelembe nemzeti sajátosságainkat, hagyományainkat, értékeinket.
A panelbeszélgetés egyértelmű üzenete: a magyar nemzeti érdekek védelme nem opció, hanem kötelezettség. Az európai együttműködés fontos, de nem jelentheti szuverenitásunk feladását. A tagállamok a szerződések mesterei maradnak, nem fordítva.
