Az elnöki tisztség betöltésének kérdése, vagy ahogyan a köztársasági elnök Sulyok Tamás távozásakor feszülten megfogalmazta: „az államfői tisztség megüressége”, napjaink legsürgetőbb politikai feladata. A Tisza Párt és miniszterelnökük, Magyar Péter azonban úgy tűnik, inkább egy közösségi média-kasztingshow színpadán próbál választ találni, mintsem a mély, nemzeti megbékélést szolgáló konszenzusra törekedne. A Polgár Judit jelölésének visszalökése óta a Fülöp Botonddal és Romsics Ignáccal készült, gondosan komponált fotók egyértelmű stratégiát árulnak el: a véleményvezérek és az algoritmusok által mért közvélemény kénye-kedve dönt.
Ez a megközelítés több szempontból is problémás. Egyrészt, az elnöki tisztség nem valami reality-műsor fődíja, hanem a nemzeti egység egyik legfőbb szimbóluma, amelynek birtokosa minden magyar polgár – akár fővárosi, akár vidéki – számára egyformán hitelesnek kellene lennie. A közösségi médiában zajló, felületes közvélemény-kutatás azonban inkább azon múlik, ki tudja jobban megfogni a pillanatnyi hangulatot, nem pedig azon, hogy ki képviselné a tartós magyar értékeket és a jogállamiság független őrzője lehetne.
Másrészt, a jelöltek körének összeállítása is furcsán szűknek tűnik. Több potenciális jelölt – mint például a korábbi bíró Laczó Adrienn vagy a történész Romsics Ignác – kétségtelenül értékes szakmai hátteret képvisel. A kérdés azonban az, hogy vajon ezek a személyek valóban a nemzet szélesebb rétegeihez, különösen a fővároson kívül élő magyarokhoz is el tudnak jutni, és értik-e az ő mindennapi gondjaikat? A „vidéki prókátor” szerepében feltűnt Fülöp Botond esete például mutatja, hogy a hatalmas közéleti visszhangot kiváltó ügyek mellett is szükség van arra, hogy az államfő jelöltje mélyen gyökerezzon a magyar társadalom minden rétegében, és ne csupán egyetlen, bár döntő jelentőségű politikai esemény kapcsán ismerjük.
Az igazi kihívás – és ezt Magyar Péter miniszterelnök eddigi lépései sajnos nem oldották meg – a megosztottság leküzdése lenne. A Fidesz és szavazóbázisa minden, a Tisza által támogatott jelöltet valószínűleg ellen fog állítani. Ezért az elnökválasztás nem lehet pusztán a parlament két harmadának további eszköze, ahogyan ezt egyes ellenzéki hangok is féltik. A választott személynek képesnek kell lennie arra, hogy a hatalmon lévő párttól függetlenül, az Alkotmány és a jogállam védelmében álljon, miközben a nemzet összetartozását is testesítse.
A jelenlegi, közösségi médián át szervezett „casting” azonban pont ennek ellenkezőjét sugallja: a pillanatnyi népszerűségi mutatókra való hajazást, és a mély, társadalmi párbeszéd elmulasztását. Amíg a jelöltek között nem látunk olyan személyiséget, aki a konzervatív értékeket és a polgári jogállamiságot egyaránt képes hitelesen képviselni, és akire nem csak a budapesti értelmiségi körök, hanem a kisvárosok és falvak polgárai is büszkén tekintenek, addig az elnöki tisztség megüressége csak metaforikusan, de nem valódi tartalommal fog megszűnni. Az idő pedig, ahogy a parlamentben folyó napok is mutatják, egyre fogy.
- Az elnöki tisztség megüressége
- Politikai megosztottság
- Vidéki és fővárosi kapcsolatok
- Konzervatív értékek képviselete
- Közvélemény-kutatás problémái
- Hatalom függetlensége
| Jelölt | Háttér | Relevancia |
|---|---|---|
| Laczó Adrienn | Korábbi bíró | Lehetséges nemzeti összefogás |
| Romsics Ignác | Történész | Társadalmi párbeszéd |
| Fülöp Botond | Vidéki prókátor | Helyi közönség elérése |
