Az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtásával kezdetét vette az ünnepi készülődés időszaka. Magyar otthonok ezreiben elevenednek meg ilyenkor ősi szokásaink, melyek nemzedékről nemzedékre öröklődve kötnek össze minket múltunkkal és egymással. A karácsonyi hagyományok nem csupán nosztalgikus emlékek, hanem élő kapcsok hitünk és közösségi identitásunk között.
„A népi vallásosság és a karácsonyi szokások elválaszthatatlanul összefonódnak a magyar kultúrában” – hangsúlyozza Dr. Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató. Az adventi időszak böjtje, a Szentcsalád-járás, vagy a betlehemezés mind olyan elemek, amelyek a keresztény hit és a népi bölcsesség találkozásából születtek. Vidéki településeink többségében ma is felelevenítik a pásztorjátékokat, ahol a gyermekek átélhetik a szent történet varázslatát.
A karácsonyi szokásaink megőrzése különösen fontossá vált napjaink felgyorsult világában. Amikor Pálffy István rendező a Nemzeti Színház adventi műsorában betlehemes játékot állít színpadra, nem egyszerűen színházi produkciót teremt, hanem kulturális örökségünk egy darabját menti át a jövőnek. „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása” – idézi gyakran Morus Tamás gondolatát.
A karácsonyi ünnepkör szokásaiban mindig is központi helyet foglalt el a család és a közösség. A közös ünnepi készülődés, a mézeskalács-sütés, az ajándékkészítés, a családi éneklés mind-mind olyan alkalmak, amelyek erősítik kötelékeinket. Szellemi-lelki örökségünk megőrzése és továbbadása a legnagyobb ajándék, amit az utánunk jövő nemzedékeknek nyújthatunk.