A kivándorlás a 1920-as években
A számok és a motivációk
A „Amerikába menjen” – „amerikázik”. 1921-ben hat ezer magyar emigrált át az óceánra, az évtized első felében összesen majdnem 20.000. Ez nem kis szám: akkoriban a magyar kivándorlók száma meghaladta az osztrák, francia, és román adatokat.
Az emigráció reményt jelentett számukra. Győző Drozdy, politikus, könyvében megírta, hogy egy parasztember Zalaegerszegben azt kérte tőle: segítsen neki útlevelet szerezni Amerikába. Egy évvel korábban, Veszprém megyei kisparasztok „fenyegették” a földművelésügyi minisztériumot: ha nem kapnak földet, Amerikába mennek. A Népszava 1921 nyarán riportot közölt a Keleti pu kivándorlóiról: „30 munkás családban a kenyeres elhagyja az országot kenyeret keresni”.
Az álmok mögött nehéz valóság is volt. Egy jelentés szerint a magyarok Brazíliában gyakran kávéültetvényeken dolgoztak, maláriával és typhus ellen küzdve. A kivándorlás adminisztrációja összetett volt: a hajózási cégek listája 14 különböző dokumentumot sorolt fel, „jo erkölcsü” igazolástól keresztelési igazolásig.
A kultúrkülönbségek és megfigyelések
Több magyar látogató számolt be a kultúrkülönbségekről. Jenő Cholnoky geográfus 1912-ben a jövendőbeli miniszterelnök, Pál Teleki gróffal utazott. Megdöbbenve figyelte a skyscraperek magasságát, és megjegyezte, hogy az amerikaiak „buta tekintetekkel” rágják a gumit a metrón.
Egyes konzervatív látogatókat zavarta a „különböző” népesség. Ottokár Prohászka püspök 1904-ben úgy írt, hogy a feketék és zsidók „terjesztettek” zavart. Béla Bangha jezsuita atya 1921 végén látogatott az „ismeretlen országba”. Úgy látta, mindent zsidók irányítanak, és a magyarok gyorsan beolvadnak az angloszászokba. Amikor megkérdezett egy „Özshi Pepp” nevű gyermeket, magyar-e, a gyerek azt válaszolt: „Yankee vagyok!”
Bangha az 1930-as években magyar közösségeket látogatott Dél-Amerikában is. Brazília dzsungelében talált magyar falvakat, például Boldogasszonyfalvát, amelyet csángó magyarok alapítottak. A telepeseket mérges pókok és a termést elszállító hangyak gyötörték; a hangyák ellen tűz segített, de a gabonát lopó majmok ellen nem volt megoldás.
Mások toleránsabbak
Mások toleránsabbak voltak. Drozdy dicsérte az amerikai demokráciát, de a feketék elleni törvényeket „hihetetlenül alacsonyítóként” találta; például látta, hogy néhány helyen a színes bőrű emberek nem járhattak a járda közepén. A Ku Klux Klán-t a magyar ébredő mozgalomhoz hasonlította, és megjegyezte, hogy a „tisztán amerikai faj” gondolat értelmetlen, mivel az eredeti amerikaiak a „vörösbőrűek” voltak. Detroitban meglátogatott egy magyar zsinagógát, ahol a szertartás végén a magyar himnuszt énekeltek.
Amerika ígért kenyeret, szabadságot és új kezdetet számukra; másoknak kizsákmányolást, előítéleteket és az unsettling felismerést mutatta, hogy távol otthonról, még az identitás is lassan eloszlik.