A magyar nemzeti érdekek szolgálatában, több mint egy évtizednyi konzervatív kormányzás után, új kormány új szabályokat hoz.
A Parlament határozata és a külpolitikai irányváltás
A Parlament szerdai határozata, miszerint Magyarország nem lép ki a Nemzetközi Büntetőbíróságból, egyértelműen jelzi a külpolitikai irányváltást. A gyorsított eljárásban, 133 igen szavazattal hatályon kívül helyezték a kilépésről szóló korábbi törvényt.
Államtitkár Péter Bódis hangsúlyozta: célunk, hogy maradjunk azon nemzetközi közösség tagjai, amely elítéli a legsúlyosabb bűncselekményeket.
A Fidesz képviselője, Bóka János érvényesen hívta fel a figyelmet a testület megkérdőjelezhető politizálására és az aktuális konfliktusokba való beavatkozásának kockázataira. A volt kormánypárt aggodalma osztott a nemzetközi közvélemény is, hiszen a bíróság legutóbbi, Izraeli és palesztin vezetők elleni vádiratai is súlyos vitákat robbantottak ki.
A vita lényege azonban mélyebb: vajon a jelenlegi formájú ICC tényleg a nemzetközi jog érvényesülését szolgálja, vagy egyre inkább a nagyhatalmi érdekek eszköze? A korábbi kormány a kilépés mellett döntött, mert nem kívánt jogi és politikai felelősséget vállalni egy ilyen irányvonalat követő szervvel.
Az új vezetés és a kilépés megakadályozása
Az új vezetés viszont más utat választott. Az áprilisban hatalomra kerül Tisza Párt és miniszterelnöke, Magyar Péter már kampánya során is jelezte, hogy megállítják a kilépési folyamatot, sőt, a bíróság végzését – akár Netanyahu miniszterelnökkel szemben is – végrehajtanák.
Ezt a szándékot azóta is többször megerősítették, noha Magyar Péter baráti beszélgetést folytatott az izraeli kollégájával, és meghívta őt az 1956-os forradalom 70. évfordulójára.
A miniszterelnök egyértelműen közölte: Magyarország az ICC tagja marad, és „az izraeli miniszterelnök is tisztában van a törvényekkel”.
A külpolitika hitelessége és a nyugati integráció
A döntés mögött nyilvánvalóan az áll, hogy az új kormány a nyugati intézményes környezetbe való teljesebb visszatérést helyezi előtérbe.
Azonban a gyakorlatban, hasonlóan más európai országokhoz – mint Franciaország vagy Olaszország –, itt is adódhatnak olyan helyzetek, ahol az elméleti támogatás és a konkrét végrehajtás között szakadék tátong.
A jövőben ez teszi próbára a magyar külpolitikának új irányvonalának hitelességét.
Egy dolog biztos: a nemzeti szuverenitás védelme és a nemzetközi jogrend szerinti elkötelezettség egyensúlya mostantól más mérlegen mérődik Budapesten.
