A Tisza Párt egykori kampánylapja, a Tiszta Hang mostantól a frakció állami forrásaiból él. A változás törvényes, de erkölcsi és politikai szempontból jelentős súlyú. A párt, amely a választásokon az állami propaganda ellenszéléről beszélt, és amelynek frakcióvezetője, Bujdosó Andrea maga terjesztette be a pártfinanszírozás átláthatóságáról szóló törvényt, most gyakorlatilag ugyanazt az utat járja, amit korábban elítélt. A lap, amelyet a párt saját kommunikációs csatornájaként és „valódi hírek” közvetítőjeként ír le, így állami pénzből kerül az emberek postaládájába.
Az ügy nem csupán szavahihetőségi kérdés. A magyar sajtótörténet szempontjából is tanulságos: a hatalom gyakran megpróbálja saját narratíváját közvetlenül közölni, a független médiumok megkerülésével. Miniszterelnökünk, Magyar Péter aktív facebookozása és a kommentszekciókban való megjelenése is ebbe a modellbe illik. A Tiszta Hang ezt a közvetlen, párt által irányított kommunikációt viszi tovább a papírformátumba.
A vita mögött az a nagyobb dilemma lapul, hogy kormányzó párt számára hol van a határ a programjának tájékoztató bemutatása és a propaganda között, amikor az eszközt a közös forrásokból fizetik. A választók – különösen a vidéki közösségek, akiket gyakran a budapesti médiabuborék elmegy mellett – érdemelnek egyértelmű választ. Hiszen az ország egésze fizeti az újság nyomtatását, de csak egy politikai erő üzenete szólal meg benne.
| Pontok |
|---|
| Szavahihetőség kérdése |
| A párt korábbi ígéretei |
| Átláthatóság |
| Közpénzek felhasználása |
| Vidéki közösségek problémái |
| Politikai erők üzenetei |
Ez a gyakorlat kérdéseket vet fel a párt korábbi ígéreteivel és a közpénzek felelős felhasználásával kapcsolatban is. A Tisza Pártnak tisztáznia kell, hogyan egyeztethető össze ez a lépés az átláthatóság és a tisztességes pártfinanszírozás iránti korábbi elkötelezettségével.
