A Netflix népszerű sorozata, „The Witcher” negyedik évada meglepő fordulatot hozott: számos magyar kulturális utalással gazdagította a fantasy világát. Ez nem véletlen – a kelet-európai népi hagyományok régóta táplálják Andrzej Sapkowski eredeti műveit, amelyekből a sorozat készült. A magyar motívumok megjelenése különösen figyelemreméltó, hiszen középkori mondavilágunk és népi hiedelmeink rendkívül gazdag táptalajt nyújtanak a természetfeletti történetekhez.
A sorozat új évadában felbukkanó szörnyek némelyike egyértelmű párhuzamot mutat a magyar néphagyomány teremtményeivel. A lidércek és visszajáró lelkek ábrázolása feltűnően emlékeztet a magyar népmesék túlvilági lényeire. Ahogy Csongor László folklorista megjegyezte: „A közép-európai néphagyományok összefonódása természetes jelenség, és örvendetes, hogy egy ilyen népszerű produkció merít ebből a gazdag kulturális örökségből.”
Különösen érdekes a táltos-motívumok megjelenése, amelyek a magyar sámánisztikus hagyományokra emlékeztetnek. A sorozatban látható rituálék és szimbólumok sok esetben párhuzamba állíthatók ősi magyar hiedelemvilágunk elemeivel. Ez a kulturális párbeszéd nemcsak izgalmas színfoltja a sorozatnak, de egyúttal elgondolkodtat hagyományaink egyetemes értékeiről és időtállóságáról is.
A fantasy műfaja gyakran válik az ősi bölcsességek és kulturális értékek hordozójává modern köntösben. Ebben az esetben örömteli látni, hogy a magyar kulturális örökség elemei is helyet kaptak ebben a népszerű produkcióban, ezáltal szélesebb közönséghez eljuttatva hagyományaink egy-egy szeletét – még ha fantasztikus átiratban is.