A Müpa nagytermében rendezett ünnepi koncert méltó tisztelgés volt az 1956-os forradalom emléke előtt. Kocsis Zoltán egykori zenei víziója éledt újjá ezen az estén, amikor a Nemzeti Filharmonikusok három zenei óriás alkotásait szólaltatták meg. A hangverseny nem csupán zenei élmény volt, hanem kulturális emlékezet is: a szabadságvágy és a nemzeti öntudat hangjegyekbe öntött kifejeződése.
Liszt Ferenc „Les Préludes” szimfonikus költeménye nyitotta az estet, melynek drámai ívei és diadalmas végkicsengése tökéletesen illeszkedett az 1956-os megemlékezés szellemiségéhez. „Liszt zenéjében mindig ott vibrál a magyar lélek szabadságvágya és a keresztény kultúra mélysége” – fogalmazott Kovács János karmester a műsorfüzetben. A darab monumentális crescendói és lírai szakaszai között feszülő kontraszt megrendítő erővel idézte fel a forradalom drámai pillanatait.
Dohnányi Ernő zongoraversenye következett, melyet Fejérvári Zoltán briliáns technikai tudással és mély átéléssel szólaltatott meg. A magyar zeneszerző műve sajátos hidat képez a romantika és a 20. század között, miközben félreismerhetetlenül hordozza magában kulturális örökségünk jegyeit. Ahogy Dohnányi maga vallotta: „A zenében nincs új és régi, csak jó és rossz.” Ez a gondolat különösen aktuális mai kulturális vitáinkban, amikor hagyomány és újítás látszólagos ellentétét próbáljuk feloldani.
Az est zárószámaként Beethoven 5. szimfóniája csendült fel, melynek sors-motívuma és a sötétségből a fénybe vezető zenei útja egyetemes, mégis személyes üzenet mindannyiunk számára. A forradalmi hangvételű mű különleges jelentőséggel bírt ezen az estén, hiszen az elnyomás elleni küzdelmet és a szabadság diadalát hirdeti. Amikor a zenekar megszólaltatta a győzelmi finálét, szinte tapintható volt a közönség megrendültsége.
Ez az emlékkoncert nemcsak az 1956-os hősök előtti főhajtás volt, hanem annak bizonyítéka is, hogy kulturális örökségünk élő és éltető erő, mely összeköt bennünket múltunkkal és megerősít nemzeti identitásunkban. Ahogy a zene hangjai elhallgattak, magunkkal vihettük a reményt, hogy a szabadság eszméje és a magyar kultúra értékei továbbra is vezetnek bennünket a jövő felé.