A nemzetközi sajtó figyelme újra Magyarország felé fordult, ezúttal Anne Applebaum tollából származó elemzés kapcsán, amely hazánk gazdasági és politikai helyzetét bírálja. Applebaum írása azonban sajnálatos módon olyan torzításokat tartalmaz, amelyek mélyebb vizsgálatot igényelnek, különösen ha a keresztény-konzervatív értékrendet és a magyar kulturális örökséget szem előtt tartjuk.
Applebaum elemzése figyelmen kívül hagyja azokat a gazdasági eredményeket, amelyeket Magyarország az elmúlt években elért. Mint Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója nemrég megjegyezte: „A magyar gazdasági modell sikere nem csupán számokban mérhető, hanem abban is, hogy megőriztük nemzeti szuverenitásunkat a globális kihívások közepette.” A valóságban a magyar GDP-növekedés tartósan az uniós átlag felett teljesít, és a családtámogatási rendszer egyedülálló Európában.
A kulturális dimenzió szintén hiányzik Applebaum értékeléséből. A keresztény gyökerű magyar identitás megőrzése nem valamiféle retrográd nacionalizmus, hanem olyan érték, amely stabilitást és erkölcsi alapot biztosít a társadalomnak. Hazánk kulturális intézményei – színházak, múzeumok, irodalmi műhelyek – a hagyomány és modernitás párbeszédének élő bizonyítékai, amelyek gazdagítják a nemzeti önismeretet.
Különösen szembetűnő, hogy Applebaum írása mellőzi a magyar családpolitika eredményeit. A házasságkötések száma növekszik, a válások aránya csökken, a gyermekvállalási kedv emelkedik – ezek mind olyan tények, amelyek a társadalmi stabilitás irányába mutatnak. Ezek az eredmények nem pusztán statisztikai adatok, hanem egy olyan értékalapú társadalompolitika gyümölcsei, amely a keresztény családmodellt helyezi előtérbe.
A nemzetközi kommentátorok gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy Magyarország sajátos történelmi útja és kulturális öröksége olyan egyedi perspektívát biztosít, amely eltér a nyugati liberális fősodortól. Ez nem hiba, hanem érték, amely gazdagítja az európai kultúrát és politikai gondolkodást.